Az energetikai tanúsítvány készítése során alkalmazott követelmények
Kézhez kapjuk a tanúsítványt és tele van "nem felelt meg", jobb esetben "megfelelt" felkiáltással.
Az alábbiakban bevezetem az olvasót az energetikai követelmények szövevényes rendszerébe, a lehető legérthetőbb módon.
Alap, költségoptimalizált, és közel nulla energiaszintű épület energetikai követelményei:
Az energiatanúsítvány kézhezvétele után gyakran felmerül a kérdés, hogy a dokumentumban az egyes helyeken szereplő "NEM MEGFELELŐ" vagy éppen "MEGFELELŐ" minősítés mi alapján került meghatározásra, és hol található az a követelmény, amelyhez viszonyítva az adott épület, vagy önálló rendeltetési egység megfelel, vagy nem felel meg? Az alábbiakban ezt a bonyolult témát fogom bővebben kifejteni közérthető módon.
A fenti kérdésekre a választ az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendeletben kell keresnünk. Nincs egyszerű dolgunk, ugyanis a fenti rendelet rögtön 3 db teljesen eltérő követelményszintet határoz meg, amelyek gerincét lényegében szintén 3 db épületenergetikai jellemző alkotja, amelyek az alábbiak:
I. A határoló- és nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezői:
A hőátbocsátási tényező (U, régebbi jelölése: k) lényegében azt mutatja meg, hogy az épületszerkezet egységnyi felületén 1 K külső-belső hőmérséklet különbség hatására, mekkora hőmennyiség távozik.
Tehát ha azt látjuk a tanúsítványban, hogy a külső falszerkezet hőátbocsátási tényezője pl.: U=0,4 W/m2K, akkor tudni fogjuk, hogy az adott szerkezeten 1 K hőmérsékletkülönbség hatására 1 m2 felületen 0,4 W hőmennyiség távozik.
A fenti érték gyakorlatilag a teljes szerkezet hőszigetelő képességét mutatja meg, minél kisebb ez a szám annál jobb a szerkezet hőszigetelő képessége.
II. A fajlagos hőveszteség-tényező:
A fajlagos hőveszteség-tényező (q) azt mutatja meg, hogy egységnyi belső-külső hőmérsékletkülönbség hatására és egységnyi fűtött térfogatra vetítve, mennyi a különböző épületszerkezetek felületi és (talajjal érintkező szerkezetek esetén) vonalmenti vesztesége. A számításba a téli időszakban keletkező sugárzási hőnyereségeket is figyelembe lehet venni (pl.: ablaküvegen beérkező direkt napsugárzás tájolástól függően).
A tényező számításakor gyakorlatilag az épületszerkezetek felületét (az épület geometriáját) és azok hőátbocsátási tényezőjét kell figyelembe venni. Ez tehát már az épület külső felületeitől, üvegezési arányától, fűtött térfogatától is függ, nem csak a szerkezetek hőszigetelő képességétől. Minél kisebb ez a szám, energetikailag annál jobb az épület.
III. Az összesített energetikai jellemző:
Az összesített energetikai jellemző (Ep) az épületgépészeti és világítási rendszerek energiafogyasztása összegének egységnyi fűtött alapterületre vetített értéke.
A tényező számításakor a fűtéshez, hűtéshez, használati melegvíz előállításhoz, és a (lakóépületek kivételével) a világításhoz szükséges energia összegét kell meghatározni 1 négyzetméterre, és 1 évre vonatkozóan. Fenti érték tehát nagy mértékben függ az épületben található épületgépészeti és világítási rendszertől.
A fenti érték teljesen független az épületet használók számától, szokásaitól, előre meghatározott úgynevezett standard fogyasztási adatok alapján kerül meghatározásra.
A követelményeket tehát az 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelet 3 szinten határozza meg:
- Alap követelményszint (1. melléklet):
Az 1. mellékelt az alábbi követelményeket tartalmazza:
- A határoló és nyílászáró szerkezetek átlagos hőátbocsátási tényezőire vonatkozó követelménye
- A nyári hővédelemre vonatkozó követelménye
- Az épülettechnikai rendszerre vonatkozó előírások
Új épület építése, illetve meglévő épület bővítéssel érintett szerkezetei esetén meg kell felelni az 1. mellékletben meghatározott alapkövetelményeknek.
A hőátbocsátási tényező követelményértékeit a jogszabály táblázatos formában mutatja minden épületszerkezet típusra vonatkozóan (falazat, padlásfödém, pincefödém, ablakok, ajtók, padló stb.) amelyek a külső térrel, fűtetlen zárt térrel, vagy talajjal érintkeznek.
- Költségoptimalizált szint, illetve a jelentős felújítás alá eső épületek követelményszintje (3. melléklet):
A költségoptimalizált szint az energiahatékonyság azon szintje, amely egy épület, vagy valamely épületelem becsült gazdasági élettartama folyamán a legalacsonyabb költséget eredményezi.
Meglévő épület jelentős felújítása (a határoló szerkezetek összes felületének legalább a 25%-át érintő felújítás) vagy olyan bővítése esetén, ahol a bővítés mértéke önmagában meghaladja a eredeti épület alapterületét, a teljes épületnek a 3. mellékletben meghatározott fajlagos hőveszteség-tényező, és összesített energetikai jellemző követelményeknek kell megfelelni.
A fajlagos hőveszteség-tényező követelményértékét a vizsgált épület lehűlő felületeinek és fűtött térfogatának hányadosából kell képezni, a követelményszintnek megfelelő módon.
Az összesített energetikai jellemző számértéke az épület rendeltetésétől, valamint a felület/térfogat aránytól függ. A 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelet lakó- és szállásjellegű épületek esetében határoz meg konkrét követelményt, egyéb épületek esetén a követelményértéket u.n. referencia épületre vonatkozóan kell kiszámolni, és összehasonlítani a ténylegesen tanúsítandó épület számított értékével.
- A közel nulla energiaigényű épületek követelményszintje (2. melléklet):
Minden új épület létesítése esetén meg kell felelni az 1. és a 2. mellékletben foglalt követelményeknek.
Fontos megemlíteni, hogy lakó és szállás jellegű épületek esetén az összesített energetikai jellemző követelményértéke: 76 kWh/m2év
A fajlagos hőveszteség-tényezőre, az összesített energetikai jellemzőre vonatkozóan a költségoptimalizált követelményszintnél (jelentés felújítás követelményszintje) is szigorúbb követelményt határoztak meg, amely követelmények a 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelet 2. mellékletében találhatóak.
Ezen követelményszinten a 2. melléklete meghatározza az épület széndioxid kibocsátására vonatkozó követelményeit is.