Az energetikai tanúsítvány készítése során alkalmazott követelményértékek

Alap, költségoptimalizált, és közel nulla energiaszintű épület energetikai követelményei:

Az energiatanúsítvány kézhezvétele után gyakran felmerül a kérdés, hogy a dokumentumban az egyes helyeken szereplő "NEM MEGFELELŐ" vagy éppen "MEGFELELŐ" minősítés mi alapján került meghatározásra, és hol található az a követelmény, amelyhez viszonyítva az adott épület, vagy önálló rendeltetési egység megfelel, vagy nem felel meg? Az alábbiakban ezt a bonyolult témát fogom bővebben kifejteni közérthető módon.

A fenti kérdésekre a választ az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendeletben kell keresnünk. Nincs egyszerű dolgunk, ugyanis a fenti rendelet rögtön 3 db teljesen eltérő követelményszintet határoz meg, amelyek gerincét lényegében szintén 3 db épületenergetikai jellemző alkotja, amelyek az alábbiak:

I. A határoló- és nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezői:

A hőátbocsátási tényező (U, régebbi jelölése: k) lényegében azt mutatja meg, hogy az épületszerkezet egységnyi felületén 1 K külső-belső hőmérséklet különbség hatására, mekkora hőmennyiség távozik.
Tehát ha azt látjuk a tanúsítványban, hogy a külső falszerkezet hőátbocsátási tényezője pl.: U=0,4 W/m2K, akkor tudni fogjuk, hogy az adott szerkezeten 1 K hőmérsékletkülönbség hatására 1 m2 felületen 0,4 W hőmennyiség távozik.

A fenti érték gyakorlatilag a teljes szerkezet hőszigetelő képességét mutatja meg, minél kisebb ez a szám annál jobb a szerkezet hőszigetelő képessége.

II. A fajlagos hőveszteség-tényező:

A fajlagos hőveszteség-tényező (q) azt mutatja meg, hogy egységnyi belső-külső hőmérsékletkülönbség hatására és egységnyi fűtött térfogatra vetítve, mennyi a különböző épületszerkezetek felületi és (talajjal érintkező szerkezetek esetén) vonalmenti vesztesége. A számításba a téli időszakban keletkező sugárzási hőnyereségeket is figyelembe lehet venni (pl.: ablaküvegen beérkező direkt napsugárzás tájolástól függően).

A tényező számításakor gyakorlatilag az épületszerkezetek felületét (az épület geometriáját) és azok hőátbocsátási tényezőjét kell figyelembe venni. Ez tehát már az épület külső felületeitől, üvegezési arányától, fűtött térfogatától is függ, nem csak a szerkezetek hőszigetelő képességétől. Minél kisebb ez a szám, energetikailag annál jobb az épület.

III. Az összesített energetikai jellemző:

Az összesített energetikai jellemző (Ep) az épületgépészeti és világítási rendszerek energiafogyasztása összegének egységnyi fűtött alapterületre vetített értéke.

A tényező számításakor a fűtéshez, hűtéshez, használati melegvíz előállításhoz, és a (lakóépületek kivételével) a világításhoz szükséges energia összegét kell meghatározni 1 négyzetméterre, és 1 évre vonatkozóan. Fenti érték tehát nagy mértékben függ az épületben található épületgépészeti és világítási rendszertől.

A fenti érték teljesen független az épületet használók számától, szokásaitól, előre meghatározott úgynevezett standard fogyasztási adatok alapján kerül meghatározásra.

A követelményeket tehát az 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet 3 szinten határozza meg:

Mindhárom szint tartalmaz követelményeket a hőátbocsátási tényezőre (U), fajlagos hőveszteség-tényezőre (q), az összesített energetikai jellemzőre (Ep) vonatkozóan.

A hőátbocsátási tényező követelményértékeit a jogszabály táblázatos formában mutatja minden épületszerkezet típusra vonatkozóan (falazat, padlásfödém, pincefödém, ablakok, ajtók, padló stb.) amelyek a külső térrel, fűtetlen zárt térrel, vagy talajjal érintkeznek.

A fajlagos hőveszteség-tényező követelményértékét a vizsgált épület fent leírt lehűlő felületeinek és fűtött térfogatának hányadosából kell képezni, a követelményszintnek megfelelő módon.

Az összesített energetikai jellemző számértéke az épület rendeltetésétől, valamint a felület/térfogat aránytól függ. A 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet lakó- és szállásjellegű, iroda, és oktatási épületek esetében határoz meg konkrét követelményt, egyéb épületek esetén a követelményértéket u.n. referencia épületre vonatkozóan kell kiszámolni, és összehasonlítani a ténylegesen tanúsítandó épület számított értékével.

- Alap követelményszint (1. melléklet):

Az alap követelményszint a legenyhébb; azokat az épületeket kell megfeleltetni ennek a szintnek, amelyekre vonatkozóan nincs külön előírva, a másik 2 db szigorúbb követelményszint. Külső fal hőátbocsátási tényezőjének követelménye: 0,45 W/m2K. Ez egy 38 cm-es tömör téglafal 8 cm vastagságú polisztirol hab hőszigetelésével már elérhető.

- Költségoptimalizált követelményszint (5. melléklet):

A költségoptimalizált szint az energiahatékonyság azon szintje, amely egy épület, vagy valamely épületelem becsült gazdasági élettartama folyamán a legalacsonyabb költséget eredményezi.

Fentieket figyelembe véve a 7/2006. (V. 24.) TNM rendeletben a hőátbocsátási tényezőre, fajlagos hőveszteség-tényezőre, és az összesített energetikai jellemzőre az alap követelményszintnél szigorúbb határértékek kerültek megállapításra. Külső fal hőátbocsátási tényezőjének követelménye: 0,24 W/m2K. Ez már csak úgy érhető el, ha egy 38 cm-es tömör téglafalat 15 cm vastagságú polisztirol hab hőszigeteléssel látunk el.

2017. december 31-e után az épületnek meg kell felelnie az 5. mellékletben foglalt követelményeknek. Ezen határnapot követően új épület építését engedélyeztetni, építését bejelenteni csak a költségoptimalizált szintnek való megfelelés esetén lehet. Az 5. melléklet szerinti hőátbocsátási tényező követelményszint vonatkozik a meglévő épület bővítésével, vagy energiamegtakarítási célú felújítással érintett szerkezeteire is.

Meglévő épület jelentős felújítása vagy olyan bővítése esetén, ahol a bővítés mértéke önmagában meghaladja a eredeti épület alapterületét, 2017. december 31-e után már az 5. mellékletben meghatározott fajlagos hőveszteség-tényező, és összesített energetikai jellemző követelményeknek kell megfelelni. Fentieket az épületre elkészített energiatanúsítvánnyal kell igazolnia építtetőnek.

- A közel nulla energiaigényű épületek követelményszintje (6. melléklet)

A közel nulla energiaigényű épületek követelményéről már korábban említést tettem ezen a helyen.

A közel nulla energiaigényű épületeknek meg kell felelnie a költségoptimalizált szint szerinti hőátbocsátási tényező követelményeknek.

A fajlagos hőveszteség-tényezőre vonatkozóan a költségoptimalizált követelményszintnél is szigorúbb követelményt határoztak meg.

Új épület létesítése során 2018. december 31-e után használatba vételre kerülő, hatóságok használatára szánt vagy tulajdonukban álló épület esetén, valamint 2020. december 31-e után használatba vételre kerülő minden épület esetén az épületnek meg kell felelnie a közel nulla energiaigényű épületek követelményszintjének.

Ez azt jelenti, hogy 2020. december 31-e után már kizárólag olyan új épületek vehetőek használatba, amelyek rendelkeznek olyan megújuló energiaforrással, amely az épületben keletkezik, az ingatlanról származik vagy a közelben előállított. Mindezt az összesített energetikai jellemző méretezett értékéhez viszonyítva legalább 25%-os mennyiségben. Fentieket az épületre készített energetikai tanúsítvánnyal kell igazolnia építtetőnek.

Kapcsolat:

Tudlik Tamás

építészmérnök, energetikai tanúsító

Mobil: 06 30 536 7191
E-mail: tudliktamas[kukac]gmail.com